2010. augusztus 2., hétfő

Szerző #4

Utálok címet adni és pont.

Történt tegnap este,
Épp beleültem a babzsák fotelbe.
Kezembe vettem egy jó könyvet,
Belemerültem, s – szó szerint! – elhagytam a Földet!
Egy szatyorban utaztam, volt mellettem zöldség.
Kiszálltam: látom ám, lila az ég!
Sétálok végig a forró homokon, s majd' megfagyok...
Úgy érzem, egy Dalí kép vagyok!
Oldalra nézek, látom ám:
Rózsafüzérrel imádkozó indián!
Nézek jobbra-balra,
Fel, majd a tópartra.
Keresem a misszionáriust, aki ezért ételt ad,
De sehol senki, csak Barbara Streisand.
Talán a túl sok South Park teszi...
Gondolataimból kiránt egy rózsaszín nyuszi.
Türelmetlenül felém fordul,
Majd kérdezi oroszul:
"- Hol van? Hova tetted?
A hátamból kivenni, hogy merted?!"
Nem értem, csak nézek, ő szorongat.
Mire elenged, a kezem teljesen elzsibbadt.
Magyarul szólok: "- Nem értem!"
"- És én kérdeztem?!"
"- Mit keres?"
"- Az elemem! Ellopta! Derékba törte a karrierem!"
"- Azzal, hogy eltűnt egy elem?"
"- Kettő – dacoskodik a nyuszi."
Vajon segítene rajta egy puszi...?
- Szerinted? – kérdezi egy hang belül.
A rózsaszín dög szomorúan a lábamra ül.
"- Eltűnt a balfenéken!
Talán ott pihen a tengermélyen..."
Sóhajtozott két óra hosszat,
Addig pasziánszot játszottam, vagy húszat.
Felnézek szomorú szemeibe: "- Segítsek megkeresni?"
Bólogat, mint a hintaló. "- Igen, ezt kell tenni!"
Vidáman felpattan,
Kérdezi a medvét: "- Én nem láttam!"
Maci pajtás ennyit segít,
Megy inkább, lila eget kékít.
"- Mindig ezt csinálja?"
"- Igen. Mindenki utálja."
Egy napon át keressük, nem találunk semmit.
"- Nyuszika, tudod mit?
Veszek neked elemet!
Újat, szépet!"
"- Köszönöm! Megtennéd ezt nekem?"
Az őszinte válasz persze a nem,
De már unom az egészet, nem vagyok szürrealista,
Úgyhogy hagyom a francba!
Nyuszi elem ígéretével ott marad,
Vár, amíg a földből víz fakad.
Én itthon ülök, nevetve mesélek,
Tudd: megtörtént esetet regélek!
Mikor volt ez?
Majd tegnapelőtt lesz.



1 megjegyzés: