Szerző #8

Edward Cullen és a nomád vámpír lány

A nevem Edward Cullen, már száz éve, hogy itt élek, és tengetem a napjaimat ezen a rohadt világon vámpírként. Csak egyetlen egy jó dolog van ebben az egészben: Victoria. Gyönyörű göndör vörös haja van, és eszméletlenül csinos. Vad és szenvedélyes, csak az a bökkenő, hogy emberek vérével táplálkozik. Bár, ha jobban belegondolok, ez nem is annyira vészes. Carlisle-ék semmit sem tudnak erről, egyedül Alice. Ő látta előre, hogy össze fogok jönni Victoriával. Apám éppen most hívott össze egy családi kupaktanácsot.

- Azért hívtalak ide titeket, mert akadt egy kis problémánk. – Nem olvastam bele a gondolataiba, inkább megvárom, amíg elmondja.

- Arról van szó, hogy van itt egy nőstény, és ő egy nomád. Néhány vadásznak és az Indiánoknak is feltűnt, hogy eltűntek az emberek, és úgy találtak rá a holttestekre, hogy nem volt bennük egy csepp vér sem. Szóval muszáj tennünk ellene - folytatta Carlisle, mire Esme megszólalt.

- De Carlisle, hiszen beszéltünk vele, és kértük, hogy ne tegye. Vagy, hogy menjen el, és máshol folytassa. Nem hallgatott ránk. Miből gondolod, hogy most majd fog?

- Mert meg fogják büntetni – motyogta Alice. Kezdett idegesíteni, hogy én semmit sem értek, ezért belelestem apám fejébe. Amit ott láttam, teljesen ledöbbentett. Victoriát, amint éppen apám egyik barátját öli meg, pedig megígérte nekem, hogy nem fog a környékünkön ölni. Ezt sajnos már nem nézhetem tétlenül.

- Apám, majd én gondoskodom erről a nőstényről – mondtam, miközben felálltam. Mindenki rám nézett, és Emmett azonnal fel is csattant játékosan.

- Ugyan már Edward, és csak neked jusson a jóból? Öljük meg közös...

- NEM! – ordítottam rá, mire mindenki értetlenül nézett, én pedig tudtam, hogy itt az ideje, hogy beszámoljak.

- Nem lehet! Még pedig azért, mert én ismerem Victoriát. Ő az én párom – vallottam be, mire mindenki teljesen ledöbbent. Próbáltam belehallgatni a gondolataikba, de semmi értelmesre nem tudtak most ebben a pillanatban gondolni. Szerintem lesokkoltam őket, már ha van ilyen egy vámpírnál.

- Fiam ez igaz? – kérdezte Carlisle, mire felemeltem a fejemet, és büszkén kijelentettem:

- Igen és szeretem őt. Nem fogom engedni, hogy bántsa valaki.

- Ch... persze és hagyjuk, hogy bárkit megöljön? – csattant fel Rosalie, mire rásziszegtem, és valamit láthatott a szememben, mert meghúzta magát. Emmett még mindig döbbent képet vágott.

- Most pedig, ha megbocsájtotok, valakire vár egy kis büntetés – vigyorogtam ördögien.

- Fiam, ugye nem fogod...?

- Nem fogom annyira bántani. Csak megtanítom neki, hogy hol van a határ.

Fogtam magam, kimentem, és csak szaladtam, és szaladtam. Megbeszéltem Victoriával, hogy egy messzi tisztáson fogunk találkozni, most pedig oda tartok csalódottan és oltári dühösen. Mikor odaértem, Victoria már várt, de mikor meglátott, lefagyott a mosoly az arcáról, és félelem vette át a helyét. Elém sietett, ami nagy hiba volt.

- Edward mi történt? Miért vagy ilyen dühös?

Elkaptam a torkát és nekivágódtunk egy fának. Az altestemmel szorítottam az övét, a vágy pedig már is kezdett bennem dolgozni.

- Azt hitted, hogy nem fogok rájönni? – kérdeztem dühösen, mire Victoria értetlenül nézett rám.

- Én nem...

- Fogd be! – sziszegtem rá. – Most pedig itt az idő, hogy megbüntesselek az engedetlenségedért!

Fújtattam és még mielőtt megszólalhatott volna erőszakosan fogtam, és csókoltam. Tiltakozott, de nem is akár hogyan. Fák repültek, és persze a fákkal együtt mi is. Már teljesen leszaggattam róla a ruhákat, és meztelenül állt előttem, ahogyan én előtte. Ő sem volt rest, és követte a példámat. A vágy és a düh keveréke tombolt bennem. Ekkor hirtelen, észre sem vettem, mögöttem termett, és a hátamra csapódtam, alattam pedig egy méretes fa. Victoria pedig lefogta a kezeimet, és a szájába vette a nem kis méretes férfiasságomat, ami igen csak meredezett már.

Hangosan felnyögtem, Vic pedig a torkáig vette a szájába. Egyre hangosabbakat nyögtem, és közben a kezével is hajszolni kezdett. Én ekkor elkaptam a kezét, és most ő feküdtem alattam. Odahajoltam a szemérem ajkaihoz, és csókolgatni kezdtem. Csak lassan és egyenként. Szerelmem már igen csak be volt gerjedve, de én azt akartam, hogy égjen a vágy tüzében.

Nyelvemmel lassan cirógatni kezdtem, és kis köröket írtam le, majd belé hatoltam szépen lassan a nyelvemmel. Ő eközben sikoltozott a gyönyörtől, és a nevemet kiabálta. Felcsúsztam a szájához, és rászorítottam az enyémet, majd három ujjammal belé hatoltam. Belenyögött a csókunkba. Fokozni kezdtem a tempót, mikor megéreztem, hogy ő is a férfiasságomat kényezteti. Ekkor kihúztam az ujjaimat, és a kezét levettem a férfiasságomról, és durván belé hatoltam. Előre hátra kezdtem elmozogni olyan erősen, hogy csodáltam, hogy ez még nem fáj neki. Végig karmolta a hátamat, és éreztem, hogy a vér lecsurog róla. Én viszonzás képen beleharaptam a nyakába. Felordított, és lökött rajtam egyet, amitől elhajoltam a nyakától, és én is felordítottam.

Hirtelen már álltunk, és neki csapódtunk egy fának. Ekkor meghallottam Emmett gondolatait: "Tökéletes, ez jobb, mint egy pornó film!"

Felnéztem, és megláttam, ahogyan Emmett filmez minket. Kacsintottam neki mire rám vigyorgott, és szerelmemnek megmutattam, hogy mi is történik éppen. Ám ekkor megjelent Alice is. Odajöttek hozzánk, Emmett pedig beállította a kamerát, és Alice pedig elő vett néhány dolgot egy táskából. Alice mögött most tűnt fel Jasper és Rosalie is. Mind elkezdtek vetkőzni, és egymással durván szeretkezni. Egyik oldalról vagy a másikról hangos ordítás vagy nyögést lehetett hallani.

- Emmett! – sikoltott fel Alice, mire Emmett felnézett Rosalie alól.

- Mi van? – kérdezte bátyám, majd egy ördögi vigyor kíséretében hozzátette. – Csak nem rám gondolsz, mikor Jasperrel szeretkezel? – kérdezte röhögve, mire Rosalie is felnevetett, Jasper pedig morogni kezdett.

- Nem te... ááá, ott igen, Jasper... Emmett! Azonnal vedd ki a táskából a dolgokat, amiket hoztam.

Szólalt meg nagy nehezen Alice. Emmett morgott, majd felállt, és mikor kivette a dolgokat a táskából elkezdett röhögni. Mindenkinek jutott egy kötél vagy egy korbács, de volt ott vibrátor is. A fiúkkal ördögien elkezdtünk vigyorogni, majd fogtuk a bilincset, és hátra kötöttük a kezüket, és a korbáccsal, majd a vibrátorral kezdtük el őket izgatni. Hihetetlen, hogy miket ki nem váltott ez belőlük. A vibrátornál még hangosabbak voltak, és én már arra majdnem elmentem mikor csak az elégedett nyögéseit hallhattam a páromnak. Aztán levettük a kötelet, és most ők játszották ezt el velünk. Ismét szerelmembe hatoltam és mikor löktem rajta még egy nagyot, megkérdeztem:

- Fogsz még vadászni a területünkön édes? – Erre kinyitotta a szemét, és rám nézett.

- Nem. Nem fogok.

- Esküdj! – Löktem rajta, mire megint sikoltott, és rimánkodott.

- Esküszöm, hogy nem! De ne hagyd abba, Edward Cullen! Büntess meg! – motyogta, majd felsikoltott, mert három olyan löktem rajta, hogy elélvezett. Aztán sorban a többiek. Alice, majd végül Rosalie. Aztán én, Emmett és Jasper. Mikor készen voltunk, beugrottunk, és úszkálni kezdtünk csak úgy poénból a tóban. Röhögtünk, és szórakoztunk, Victoriát pedig bemutattam nekik. Befogadták, még Rosalie is. Végül mikor kiúszkáltuk magunkat, mi félrevonultunk, hogy el tudjak köszönni tőle.

- Ne merészelj többet ott vadászni! – mondtam neki, mire lehajtotta a fejét, majd kihívóan rám emelte a gyönyörű karmazsin vörös szemeit.

- Különben mi lesz? – kérdezte, mire ördögien elvigyorodott.

- Megbüntetlek!

Elnevette magát majd kacéran hozzám bújt.

- Akkor büntess meg, Edward Cullen. Büntess meg, most!